1. Fejezet

A nevem Tanayami Kayamai 17 éves gimnazista.Amerikában élek nagypapával és apával...más szóval két férfivel...

-Kayami ébredj! Ha elalszol megint elfogsz késni! Igyekezz!

Ezekre a szavakra ébredtem fel.Nagyapa hangjaira.Amikor ránéztem az órára hét órát mutatott...Nem értem miért keltett fel ilyen korán hiszen a suli kilenckor kezdődik vagyis csengetnek be.Na mindegy kikászálodtam az ágyból és egyenesen a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy hideg zuhanyt, hogy felébredjek...

-Kayami felkeltél már?!

-Igen nagyapa.

Mondtam és közbe egy nagyot ásítottam.

-Szia kicsim!

Köszönt apa és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

-Jó reggelt apa !

-Elvigyelek a suliba?

-Nem kell,ma inkább sétálok.

-Rendben van, akkor én indulok is sziasztok!

-Szia!

-Vigyázz magadra!

Apa egy cégnél dolgozik és elég sokat így nem látom sűrűn.

-Nagyapa én is indulok és köszönöm a reggelit.

Majd egy puszit nyomtam az arcára és kimentem.Gyönyörű nap volt a szellő kellemesen meleg volt. Amerikába egy kisebb városban lakom ahol nem laknak olyan sokan. Egyszer az egyik fa tövében egy fiút láttam ülni, rosszul nézett ki ezért oda sietem hozzá.Amikor odaértem láttam, hogy a feje vérzik és, hogy a karján is van egy nagy seb.Gyorsan megpróbáltam ellátni...de hirtelen kinyitotta a szemét.Próbált felállni de visszarogyott a földre, gondolom megszédült...

-Még ne állj fel! Megsérültél, várj egy kicsit mindjárt bekötözöm a sebeid.

-Miért segítesz nekem?

-Miért ne? Kihagyna az utcán egy sérült embert?

Pár perc múlva megszólaltam, hogy kész van a kötése.De mikor rá néztem az órámra láttam. hogy már kilenc is elmúlt.

-Úristen elfogok késni..vagyis már elkéstem..Haaaa.....

Sóhajtottam egy nagyot amit a fiú nevetése tört meg.

-Most meg mi olyan vicces?

-Semmi, sajnálom

Miközben ezt mondta még mindig nevet amin nekem is muszáj volt elmosolyodnom.Pár perc múlva a telefonom csőrgöt Mai nevét jelezte ki a legjobb barátnőmét.

-Kayami hol vagy? Na mindegy az most lényegtelen az első órárára nem jött be a tanár és ha sietsz akkor a másodikra beérhetsz.Igyekezz!

-Ó. rendbenmáris ott vagyok.

-Mi történt?

-A barátnőm hívott, hogy nincs ott a tanár és még így beérhetek a második órára.

Mondtam kapkodva.

-Figyelj nem lesz baj ha itt hagylak?

-Nem menj nyugodtan, már így is sokat tettél. Köszönöm

-Ugyan nincs mit!

Amint ezt kimondtam gyorsan felpatantam és úgy futottam, ahogy bírtam, hogy beérjek a második órára.Amikor megérkeztem Mai egyből nekem esett, hogy miért késtem el.Elmeséltem neki, hogy mi történt és ő egyből a kérdéseivel fagatott...

-És, hogy nézett ki? Helyes volt? Elmondta a nevét? Hány éves?-

-Mai elég!

De most, hogy belegondolok tényleg helyes volt...

-De néhány kérdésre igazán válaszolhatnál...

-Jó válaszolok...

-Tényleg? Na akkor helyes volt?

-Igen

-Hogy nézett ki?

-A szeme hamuszürke a haja pedig fekete volt.

-És idősebb volt mint te?

-Hmm..nem hinném

-És a nevét tudod?

-Nem...

-Mi? hogy-hogy-

Szerencsére mielőtt befejezte volna a kérdését becsengettek és a tanár is egyből bejött. Szünetekben pedig próbáltam másra terelni a témát.Amikor haza felé sétáltam már sötétedet így egy kicsit igyekeztem.Útközben gondolkoztam, hogy a fiú nevét tényleg megkérdezhettem volna.Amikor oda értem ahoz a fához ami alatt elláttam a sebeit már nem volt ott...Még szép, hogy nem volt ott, hisz ki lenne ott töb órán kersztül?...Amikor hazaértem nagyapa finom vacsorával várt, és a mai nam felől kérdezett elmondtam neki, hogy mi történt de kicsit sem volt meglepett, mintha már tudta volna...Amikor befejeztem a vacsorát felmentem a szobámba és kicsit ledöltem, nem feküdtem túl sokáig inkább bemnet a fürdőbe és megfürödtem.Amikor kijöttem épp a fekvéshez keszülődtem mikor nagyapa bejött...láttam, hogy a könnyeket a szeméből nem rég dörzsölte le...Nagyon aggódtam, hogy mi történt...

-Nagyapa mitörtént? Miért sírsz?

-Toshi..az apád...autübalesetett szenvedet és a mentősök már nem tudtak rajta segíteni..meghalt...

Oldal: Igazság
Their own stories - © 2008 - 2024 - their-own-stories.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat