Amelie döbbenten nézett az aranybarna színű farkasra.A farkas átharapta Nick torkát és Amelie-ra nézett gyönyörű zöld szemeivel..Amelie remegni kezdett a félelemtől de valami a szíve mélyén azt súgta, hogy nem kell félnie.A farkas száján ott csillogott Nick vörös vére és Amelie-hoz közeledett.Amelie hirtelen felpattant és futásnak eredt, azt se tudta, hogy merre megy, több ág is megkarcolta arcát.Hosszú derékig erő fekete haja is nedves arcára tapadt.Kék szemeiben könnyek gyűltek össze és félelmet tükröztek...Hirtelen meglátta az utat és kifutott rá és elindult nagyszülei háza felé...Úgy futott, ahogy a lába bírta aminek következtében megbotlott és egy hatalmasat esett..Mivel itt nem voltak simák és valami jók az utak egy mély vágást szerzett lábszárán..Egy kocsi áll meg előtte hallotta, ahogy kiszállnak és bevágják a kocsi ajtaját.És egy mély férfihang aggódóan szólítja meg...
-Nagy...apa..
Férfi leguggolt Amelie-hoz és szorosan átkarolta..
-Mi történt? Épp most indultam volna hozzád..
A lány eltolta magától, hogy nagyapja szemébe tudjon nézni.Könnyei megállíthatatlanul folytak végig arcán.
-Nick..azt mondta, hogy nem tudtok eljönni értem és, hogy ő elhozz..tudtam, hogy rossz ötlet..de ő erősködött..ezért bele mentem..De később elkezdett bámulni és simogatni...lefékezett és megcsókolt én lefejeltem és befutottam az erdőbe...de ott elestem és Nick a hátamra fordított de egy farkas a földre szegezte és átharapta a torkát...
-Nagy..apa?...
-Csss semmi baj nyugalom...ne félj majd én megvédelek...Csss...
"Megfoglak védeni de te nem sokára megtudod az igazat és lehet, hogy örökre meggyűlölsz..."
-Nagy..apa..rosszul..va..gyok...
Amelie nem bírta tovább nyitva tartani szemeit és engedett a sötétségnek...
Nagyapja berakta a kocsiba majd ő is beszállt gyorsan, elindította a motort megfordult majd haza felé hajtott...Mikor hazaértek egy idős nő várta őket szemében türelmetlenség és boldogság csillogott mikor meglátta a piros telepjárót behajtani az udvarra..De amikor kiszállt belőle az idő férfi és kivette Amelie-t szemeiből egy perc alatt eltűnt a boldogság és aggodalom lett úrrá benne...
Gyorsan felvitték a szobájába majd hívták az orvost..Kb 15 per múlva érkezett és egyből Amelie-hoz sietett...
-A vérzést már nem kellet elállítanom amit maguknak köszönhet Amelie...A sebet összevarrtam és lefertőtlenítettem emellett felírtam egy fájdalom csillapítót is.
-Hogy van?-Kérdezte egy férfi hang az ajtóból.
-Tudom! És ezért hálás is vagyok amiért megmenteted.De egy emberre rátámadni felelőtlenség!
-Ő az unokám...
-Igen..
-Nagy..apa...nagymama..mi történt?..
-Csss nyugalom..nem lesz semmi baj..már elment.
-Meghalt! Az a farkas megölte...
-Mármint nem ölte meg...
-Nagyapa ki ez a srác?
-A nevem Williem Engelhard.De szólíts csak Will-nek -Miközben ezt mondta egy kedves mosoly terült el az arcán.
-Aha....
-Szerintem most hagyjuk Amelie-t pihenni. -Mondta nagyi a többiekre nézve.
-Aludj jól kincsem.-Majd egy puszit nyomott a homlokomra és ő is követte a többieket.Nem telt sok időbe, hogy elaludjak.Az álmomban Nick üldözőt és megint az a farkas mentet meg de most nem szaladtam el hanem ott maradtam vele és csak néztünk egymást, valamiért úgy éreztem, hogy mellette biztonságba vagyok...
Eközben Amelie nagyszülei a konyhában beszélgettek Nick-kel...
-Ugye tudod, hogy előbb utóbb meg kell tudnia az igazat?
-Igen tudom! De nem most!
-Egyébként, hogy került ő ide?-Kérdezte Will.
-Az apja..a fiam meghalt..
-Ó részvétem...
-Greg mikor akarod neki elmondani, hogy kicsoda ő valójában?
-Nem tudom Amanda..nem tudom...
-De hogy-hogy nem tudja? Hisz az apja is egy leszármazott volt akár csak te.
-Miután a feleségét megölte egy árny azt mondta, hogy elviszi innen Amelie-t, hogy soha ne tudja meg az igazat. Azt mondta, hogy nem engedi, hogy Amelie harcossá váljon, pedig mind tudjuk, hogy csak ő győzheti le az árnyak urát...
-De az a "jóslat" azt is mondja, hogy csak úgy győzheti le ha Hartwood erdőinek hercegéhez megy fele-
-Nem azt már nem!
-Greg nyugalom! Hiszen Will-ről van szó.
-Pont ezért nem!
-Pedig elfogom venni! Mióta megláttam és még nem tudtam, hogy kicsoda is ő valójában tudtam, hogy kell nekem.
-Ő nem csak egy játékszer amire az mondod, hogy kell!-Mondta Amanda Nick elé lépve.
-Nem úgy értettem...
-De most figyel már elég késő van.Jobb ha te is elindulsz haza felé különben apád-
-Jó-jó már megyek is.-Majd elmosolyodott és elköszönt...
Amelie lassan nyitotta ki szemeit, amikor az órára nézett látta, hogy már dél is elmúlt.Lassan mászott ki az agyból, mikor lábát lerakta a földre és felakart állni éles fájdalom hasított sebébe amitől visszarogyott az ágyra..
-Ez jó lesz ha nem tudok felállni! Francba! Nem érdekel megpróbálom még egyszer!
Második próbálkozásra sikerült ráállnia ami most kisebb fájdalmakkal járt.Lassan lépkedett ki szobájából.Óvatosan ment le a lépcsőn amikor leért a konyha felé vette az irányt ahonnan hangokat hallott.
-Lehet, hogy már ma beszélni kellene vele nem gondolod?
-Nem tudom..
-Jó..jó reggelt-mondta félénken.
-Ó jó reggelt! Sokáig aludtál-Mondta Amanda kedvesen mosolyogva.
-Jó reggelt, hogy aludtál?
-Köszi jól.
-Kérsz reggelit vagyis inkább ebédet?
-Aha.Mi kaja?
-Egy kis rántott húst csináltam sült krumplival jó lesz?
-Igen! Kedvencem!
-Akkor együnk!
-Segítesz megteríteni?
-Persze.
Ebéd közben kellemes élményekről beszéltek főleg arról, hogy Amanda és Greg hogyan ismerkedtek meg amit Amelie kíváncsian hallgatott.De mikor Amelie apjáról kezdek mesélni úgy érezte szíve összeszorul.Könnyei egybegyűltek szemében...
-Én azt hiszem most felmegyek a szobámba....
-Jól vagy?
-Igen....
-Nem akarsz velem bejönni a városba? Vennénk neked ruhákat.
-"Ó tényleg hisz a táskámat elhagytam amikor..."-Bemehetünk...
-Na akkor indulás!Nagyapád meg addig rendet rakhat a házban!. -Mondta Gregre nézve aki látszólag nem nagyon kedvelte az ötletet.
-Hhh...gondolom nincs választásom...
-Persze, hogy nincs!Na induljunk!
-Szia nagyapa.
-Sziasztok!
Mikor beültek a piros furgonba Amanda kitolatott és a város felé vette az irányt.Az út alatt nem beszélgettek egymással Amanda az utat míg Amelie az erdőd figyelte...Kb 15perc múlva megérkeztek a városba ahol Amanda egy ruhás bolt előtt állt meg.Mikor be mentek egy idős öreg hölgy köszöntötte őket kedves mosollyal az arcán.Ősz haja kontyba volt felfogva.
-Miben segíthetek?-Kérdezte kedvesen és mosolyogva.
-Ruhát szeretnék venni az unokámnak.
-Hátul jobbra vannak nadrágok és szoknyák, balra pedig a fehérneműk.Itt elől cipők és felsők vannak.
-Köszönjük!
Amikor már bepakoltak mindent a kosárba ami kell nekik oda mentek az idős hölgyhöz és kifizették a ruhákat.Nem vettek túl sokat mert Amelie csak pár ruhát hozott magával Hartwood-ba és a legtöbbet régi lakásukon hagyta amiért gondolta majd elmennek. A szatyrokat betették a csomagtartóba és beültek a furgonba.Pár perccel később Amanda egy iskola előtt állt meg...
-Gondoltam, hogy beíratlak ebbe az iskolába...
-Rendben-Mondta kevés lelkesedéssel a hangjában.
-Nyugi nem lesz itt olyan rossz.Be jössz te is vagy inkább itt kint megvársz?
-Bemegyek.
-Rendben akkor induljunk.
Amanda leállította a furgont majd kiszálltak belőle és az iskola kapuja felé vették az irányt.Az iskola nem volt túl nagy de nem volt kicsi se az udvar közepén és kiszárad fa volt amitől Amelie-nek a hátán is felállt a szőr.Az egész udvar két részre volt osztva, egyik felén padok és kisebb asztalok voltak míg a másik a kinti tesi órákra volt alkalmas.Mikor beléptek az iskolába tág folyosó mentén voltak a termek jobb és bal oldalt pedig egy lépcső vezetett fel a második emeletre majd ugyan így a harmadikra is.Mikor felértek a harmadik emeletre jobb oldalt a második ajtóhoz léptek.Amanda bekopogott majd a "Szabad" szót meghalva belépett a szobába.
4. fejezet
Amikor beléptek az irodába egy idős nő nézett fel az iratokból majd illedelmesen köszönt.
-Jó napot! Miben segíthetek?
-"Ez az igazgató? Hiszen ez úgy néz ki mint egy múmia..."
-Jó napot Az igazgató úrhoz jöttünk!
-"Még se ő az..Az igazgató vajon, hogy néz ki?"
-Azonnal szólok neki.
A nő félállt és a szobában lévő fehér ajtóhoz sétált majd bekopogott de választ nem várva benyitott és belépet.Pár perccel később kijött és bevezette Amelia-t és Amanda-t a szobába.
-"Ő az igazgató? Hiszen nem lehet több mint 22 éves..."
Az igazgató haja farkas szürke színű volt ami körülbelül válláig ért, csak egy tincs volt hosszabb 10 centivel ami be volt fonva vége pedig egy gyönggyel volt összefogva.Szeme mélykék árnyalatú, arca szépen ívelt teste kidolgozott.Fehért inget viselt ami csak mellkasáig volt begombolva így még vonzóbbá téve.Nadrágja egy sötét farmer volt.
-Jó napot!
-Viszont! Miben segíthetek Amanda?
-"Ő ismeri a nagyit? Mégis honnan?"
-Ő itt Amelia az unokám.
-Ő lenne az?
-Igen.És beszeretném íratni az iskoládba..
-Rendben van! Amelia hadd mutatkozzam be..A nevem Matt Dawis.
-Örvendek..
Matt odament Amelia-hoz majd kézen csókolta.A lány kirántotta kezét és a férfiéból, nem akart senkivel sem szorosabb kapcsolatot fűzni egy szimpla ismerősnél.
-Amelia-bökte oldalba unokáját Amanda.
-Ugyan semmi baj-mosolyodott el Matt.
Mikor minden papír elintéztek a beiratkozáshoz Amanda megköszönte Matt-nek.
-Ugyan nincs mit.Hiszen ő a le-...-Mielőtt Matt befejezhette volna a mondatát inkább elharapta azt.-Akkor holnap jöhetsz is iskolába..-mondta kedvesen.
-Oké..-Amelia furcsának tartotta az igazgató és mamája viselkedését..érezte, hogy titkolnak valamit előle és ő elhatározta, hogy kideríti mit.
-Viszlát Matt!
-Sziasztok!
Mikor kiléptek a szobából az idős nő felnézett a papírokból de tekintetét egyből vissza is vezette.Amelia és Amanda tőle is elköszönt majd kimentek az épületből és a kocsi felé vették az irányt..Majd beültek.Amelia most kezdet el azon gondolkozni, hogy senkit nem látott az iskolában, ebből a gondolatból Amanda hangja zökkentette ki.
-Na, hogy tetszik a suli?
-Szép..
-Csak ennyi?
-Honnan ismered az igazgatót?
-Hát..tudod milyen vagyok mindenkit ismerek...-legyintett Amanda, de érezhető volt, hogy titkol valamit unokája elől..
-Aha...
5.fejezet
Amikor Amelia és Amanda hazaértek a lány kipattant a kocsiból és beszaladt a házba...
-Szia-..Sziasztok-mondta megdöbbenve mikor a nappaliban nagyapjával találta Will-t.
-"Ez a srác...ő is olyan furcsa...amikor idekerültem és azt mondtam, hogy az a farkas megölte Nick-ket hirtelen azt mondta, hogy nem öltem meg..tudom, hogy titkolnak valamit..."
-Amelia úgy berohantál...
-Ó..Bocsi..
-Hhh...semmi baj de legközelebb segíts behozni a szatyrokat!
-Oké..
-Kértek ebédet?
-Én nem! Felmegyek a szobámba.
-Várj!-mondta neki Greg.
-Igen?
-Hogy ment a beiratkozás?
-Öm..jól..holnap már megyek is..-mondta egy erőltetett mosoly kíséretében majd felszaladt a szobájába, és leült gépe elé és beírta, hogy Hartwood legendái.Egyszer csak megakadt a szeme egy legendán.
-"Hartwood erdőiben különleges teremtmények élnek évszázadok óta.Az erdő urai a farkasok de közülük is csak a falka vezér parancsol mindenkinek és mindennek.A farkasok hű segítői a gyógyítok voltak. A gyógyítok általában mind férfiak voltak és a sok közül csak egyetlen egy nő volt.A nő gyógyító sokkal erősebb volt mint a férfiak.Erejük gyorsabban fejlődött és más képességek is bukkantak elő. Az első női gyógyítót kemény nevelésben és edzésben részesítették"-Amelia olvasását egy kopogás zavarta meg...
-Igen?-Kérdezte Amelia majd gyorsan lecsapta a laptopja tetejét.
-Öm..Will vagyok...bemehetek?
-Persze...
Will benyitott majd beljebb lépet és leült Amelia-val szemben az ágyra.
-Mit szeretnél?
-Melyik osztályba raktak be?
-11.c..Miért?
-Abba az osztályba járom én is..Nincs kedved reggel velem jönni a suliba? Körbevezetnélek..
-Ö..oké...
-Amúgy, hogy szereted ha hívnak?
-Hát mindenki Amelia-nak szólít...
-Én nem hívhatnálak Lia-nak?
-Felőlem...Bocs de most kimennél? Leszeretnék zuhanyozni..
-Szeretnéd, hogy csatlakozzak?-Kérdezte Will miközben kacér mosoly terült el arcán...
-Kösz de inkább kihagynálak..-Amelia kilökdöste Will-t a szobából majd rácsapta az ajtót.Elővett egy törülközőt és tiszta fehérneműket majd bement a fürdőbe.
Eközben:
-Greg!
-Hmm?
-Mikor akarjátok Lia-nak elmondani az igazat?
-Nem tudom.De mi ez a Lia?
-Amelia megengedte, hogy így hívjam.
-Értem.Mik a szándékaid vele?
-Természetesen elveszem!
-Ha csak azért mert ő a gyógyító nem fogom engedni!
-Nem csak azért! Már amikor az erdőben láttam és nem tudtam, hogy ő a gyógyító tudtam, hogy megakarom ismerni!
-Ti meg miről vitatkoztok?
-Semmiről-Mondta Greg
-Na mindegy mindjárt kész az ebéd.Amelia?
-Fent van még mindig a szobájába.
-Tudom, hogy azt mondta nem kér de nem szólnál neki Will?
-De!
Will felment a lépcsőn és bekopogott a lány szobájába.Nem jött válasz ezért bement.Amilia éppen akkor jött ki a fürdőből csak egy melltartó és bugyi volt rajta.Fekete haja vizesen omlott vállára.Will megbabonázva nézte a lány gyönyörű alakját.De Amelia mit sem látta, hogy Will bement a szobába mert arcát a törülköző takarta miközben haját törölte.Mikor lerakta a törülközőt elkerekedett szemekkel nézte az előtte álló fiút.Mindkettőjüknek arcába szökött a vér.De míg Will megbabonázva figyelte a lányt addig annak szemeiben düh tombolt...
-Te mit keresel itt?