4.fejezet

-Nyugalom Kayami! De most el kell, hogy vigyelek valahova!
Nem értettem miért mondta ezt Rikuo, hogy miért kell vele elmennem..de nem volt más választásom.Rikuo felvett a karjaiba és hirtelen egy kastélyban voltunk ahol felvitt ez egyik szobába és lefektetett az ágyra.Ez idő alatt a fájdalom egyre erősödött...
-Nyugalom Kayami mindjárt elmúlik ígérem!
-Mi van velem?
Rikuo nem válaszolt csak megfogta a kezemet és együtt érzően nézett..de igaza volt félóra múlva a fájások abbamaradtak.
-Mi van velem?! Miért hoztál ide?! Hol van nagyapa és Naru?!
-Nyugalom minden kérdésedre választ adok, de az első és legfontosabb amit tudnod kell, hogy..vámpír vagy.
-Mi-miről beszélsz?
-Később jobban elmagyarázok mindent, de most figyelj rám!Még csak négy óra lesz és éjfélkor fogsz átváltozni vámpírrá. Addig folyamatosan előfognak törni a fájdalmak és egyre erősebbek lesznek, de ki kell bírnod!..
Igaza volt Rikuo-nak a fájdalmak visszatértek és egyre erősebben.
-Kayami bírd ki!
Egyre erősebben szorítottam Rikuo kezét nem akartam, hogy egyedül hagyjon...
-Figyelj Kayami éjfél előtt pár perccel vért kell innod...különben meghalsz...
-Ne-nem..fogok..vért in-inni!
-De muszáj!Nem foglak elveszíteni!
...
Éjfél előtt éreztem, hogy egyre gyengébb vagyok és, hogy nem bírom nyitva tartani a szemem...
-Kayami! Kayami! Ébredj! Nyisd ki a szemed Kayami!
Hallom a hangod..nyugalom Rikuo nem fogok meghalni...Elakartam neki mondani de nem volt erőm...Egyszer csak azt éreztem. hogy valaki a csuklóját a számhoz nyomja...nedves volt.De utána eszembe jutott, hogy Rikuo mit mondod a vérről.Tudtam, hogy Rikuo tartja a csuklóját a szám előtt és maradék erőmből még elfordítottam a fejem...
-Kayami kérlek igyál!...Hallottam a hangján, hogy szomorú és kétségbe esett...
-Nem foglak elveszíteni!
Ezt már erő teljesen mondta tudtam. hogy kitalált valamit...
Éreztem,hogy Rikuo megcsókol és ez által bejut a vér a számba nem akartam lenyelni de nem tehettem mást..Amikor lenyeltem elvette a száját és oda tartotta a csuklóját, nem akartam inni belőle de nem tudtam parancsolni a testemnek, hogy ne harapjak bele Rikuo-ba...Lassan kezdtem el kortyolni a vérét.Akkor jöttem rá, hogy Rikuo-nak tényleg igaza volt és, hogy én tényleg egy vámpír vagyok...Csak pár perc után vettem el a számat Rikuo csuklójától.Elaludtam de azelőtt éreztem, hogy mellém fekszik és, hogy átkarol.Jó volt így aludni úgy éreztem biztonságba vagyok és, hogy semmi nem bánthat.Amikor már felkeltem Rikuo már nem volt mellettem...Már több mint egy napja itt voltam és nagyapa miatt kezdem aggódni...
-Most úgyis egyedül vagyok..és gondolom nem figyel senki..itt a lehetőségem. hogy lelépjek és, hogy megkeressem nagyapát..
Mikor kimentem a folyosóra nem volt ott senki..és amikor a kastélyból kiértem még csak örök se voltak.Amikor kiléptem egy hatalmas vas kapunk minden felé erdőt láttam és gyorsan befutottam.Nem tudtam, hogy hol vagyok és, hogy merre menjek ezért inkább az ösztöneimre hallgattam és elindultam.Nem telt sok időbe és úgy éreztem mintha figyelnének...majd később már lépéseket is hallottam.Körbe néztem de nem láttam senkit pedig most egész jól láttam a sötétben gondolom azért. hogy vámpír lettem...Próbáltam nem nagy ügyet keríteni neki és tovább mentem, de amikor egyre közelebb és gyorsabbnak hallottam a lépéseket futásnak eredtem.Hallottam. hogy többen is utánam futnak, amikor egyszer hirtelen valami vagy valaki hátulról megragadta a karom.A földbe döngölt és már a nyakamat fogta.Sokkal erősebb volt nálam és nem bírtam eltolni magamról.Amikor a holdfény rájuk sütött akkor láttam meg. hogy...vámpírok. Féltem, hogy most mi fog történni velem és lelkem mélyén arra vártam, hogy valaki megmentsen...
-No lám-lám nézzük csak mit találtunk!
-Ó hisz ez egy asszonyvámpír!
-Méghozzá tiszta vérű! Megütöttük a főnyereményt!
-Engedjetek el!
-Mégis miért engednénk el?
-Az urunk biztos örülne neked! He,he,he!
-Ne érj hozzám!
-Ó, tüzes a kicsike!
Nem tudtam ellenkezni nem voltam elég erős...De hirtelen másra figyeltek és megfeledkeztek rólam. és gyorsan lelöktem magamról aki a földre terített és elfutottam.De hiába...ők gyorsabbak voltak nálam megint elkaptak és odaszorítottak egy fához.De hirtelen valaki lerántotta rólam a vámpírt és egy fának csapta. Rikuo volt az.Elképesztő volt ahogy dobálta a többi vámpírt..akkor jöttem rá, hogy ő is egy közülünk.
-Nem engedem, hogy hozzá érjetek!
-Jobb ha ebbe nem szólsz bele szép fiú!
-A lány a miénk!
-Ti fogjátok le mi pedig majd darabokra tépjük!
-Rikuo!
-Ne félj nem engedem, hogy ezek a korcsok elvegyenek tőlem!
-Minek neveztél?!
Rikuo nem engedte, hogy elkapják és hozzá érjenek, nagyon erős volt...Amikor elmenekültek a vámpírok odajött hozzám és felém nyújtotta a kezét...
-Gyere!
Amikor megfogtam a kezét hirtelen magához hozott és megölelt és csak annyira engedett eltávolodni, hogy a szemembe tudjon nézni..
-Miért jöttél és a kastélyból?! Meg is halhattál volna! Felfogtad ezt?!
-Igen! És senki nem kérte, hogy gyere utánam!
-Kayami? Miről beszélsz?! Ha nem jövök utánad akkor ki tudja mit tettek volna veled!
-És miért aggódsz értem ennyire?!
-Mert túl fontos vagy nekem!

 

Oldal: 4.fejezet
Their own stories - © 2008 - 2024 - their-own-stories.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat