5.fejezet

-Mert túl fontos vagy nekem!
Ezen nagyon meglepődtem de hirtelen rosszul lettem és elkezdtem szédülni.Éreztem, hogy nem bírok állni és, hogy elfogok esni.De Rikuo utánam kapott és magához húzott.
-Kayami vért kell innod! Tegnap se ittál túl sokat.
-Nem akarok! Meg már jobban vagyok!Semmi bajom! Biztos csak azért szédültem meg mert a fához csaptak és bevertem a fejem...
-Nem, vért kell innod!
-De nem akarok! És nem-
-De innod innod kell!Mert nem fogom engedni, hogy meghalj!
A fejemet odaszorította a nyakához...hallottam, ahogy csörgedezik a vér az ereiben.Nem tudtam harcolni az ösztöneim ellen...és végül belemélyesztettem  a fogam a nyakába..Éreztem, ahogy a vére átmelegíti az egész testem.De eleredtek a könnyeim, hogy Rikuo vérét kell vennem.És akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem... de el kell fojtanom ezt az érzést iránta.Nem akartam, hogy megint olyan fájdalmat érezek..,hogy még valakit elveszítsek aki fontos a számomra...Amikor már éreztem, hogy nem kell több vért elengedtem Rikuo nyakát még mindig sírtam, lehajtottam a fejem, hogy Rikuo ne lássa...De megemelte a fejem és a szemembe nézett és letörölte a könnyeim.És egy gyengéd puszit adott a nyakamra.
-Kérlek ne sírj emiatt.
-Én...úgy sajnálom..Kérlek ne haragudj rám Rikuo...
Miközben ezt mondtam szorosan megöleltem és nem tudtam megállítani a könnyeimet...
-Kayami...nem haragszom..
Felemelte a fejem és a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt...már csak pár centire voltunk egymástól.Megijedtem és inkább elfordítottam a fejem...
-Kayami?
-Félek, hogy egyszer csak téged is elveszítelek mint..apát..
-De-
-Kérlek...félek ha beléd szeretek elveszítelek és azt már nem élném túl...Kérlek menjünk haza...
-Rendben..
(Rikuo szemszöge:)
Miközben Kayami bocsánatot kért tőlem és sírt. hogy a véremből ivott megszakadt a szívem.De tudtam, hogy ő is érez valamint irántam...Legalábbis reméltem..Éreztem, hogy préselődik és, hogy szorosan megölel.
-Kayami nem haragszom.

Felemeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni, közelebb hajoltam hozzá míg csak pár centire választott el minket egymástól.Az érzéseim a felszínre törtek...amikor láttam, hogy azok a vámpírok a fához nyomták..akkor...akkor jöttem rá,hogy mennyire szeretem Kayamit.Reméltem,hogy megengedi, hogy megcsókoljam de amikor elhajtotta a fejét féltem, hogy meggyűlölt...
-Kayami mi a baj?
-Félek, hogy egyszer csak téged is elveszítelek mint..apát..
-De-
-Kérlek...félek ha beléd szeretek elveszítelek és azt már nem élném túl...Kérlek menjünk haza...
-Rendben..
Megörültem amikor azt mondta, hogy fél, hogy elveszít és, hogy azért nem akarta,hogy megcsókoljam..éreztem,hogy ő is érez valamit irántam aminek nagyon örültem.
(Kayami szempontjából)
Amikor hazaértem csupán még 10 óra volt, még nem akartam felmenni a szobámba ezért vettem a bátorságot és Rikuo-hoz mentem, hogy többet kérdezzek a vámpírokról...
-Rikuo..
-Igen?
Mosolygott..megörültem mert ezek szerint nem haragszik rám...
-Szeretnék..többet tudni a vámpírokról..
-Rendben mit szeretnél tudni?
-Mi van a napfénnyel?
-Nekünk a királyi vérű vagyis tiszta vérű vámpíroknak nem árt, de akik rák támadtak az erdőbe azoknak már igen.
-Ezt, hogy érted?
-Te, én és Naru tiszta vérű vámpírok vagyunk vagyis nekünk a szüleink is mind tiszta vérűek.De akik rád támadtak az erdőben azok eredetileg emberek voltak, de egy vámpír átváltoztatta őket.
-Értem..és mi van a vérrel?...
-Elég ha havonta kétszer vagy háromszor fogyasztunk de emellett rendes emberi étel is kell ennünk, mert a vérben nincs meg minden tápanyag amire szükségünk van.

-És mi van a vérfarkasokkal, tündérekkel, egyszarvúakkal stb...?
-Régen léteztek vérfarkasok, de ha még ma is léteznek akkor vagy nagyon kevesen lehetnek vagy pedig jól álcázzák magukat.Tündérek és más ilyen lények csak a mesékben.
Ezen egy nagyot nevetett amin én is elmosolyodtam.
-Öm...és nagyapával mi van?
-Ha akarod holnap meglátogathatjuk...
-Komolyan?
Nagyon megörültem, hogy újra láthatom nagyapát...
-Igen! Ha láthatom, hogy boldog vagy azért bármit megteszek!
-Köszönöm Rikuo!
Nagyon boldog voltam amiért Rikuo azt mondta, hogy holnap meglátogathatjuk nagyapát..ezért egy puszit nyomtam az arcára.Éreztem, hogy a szíve egyre hevesebben kezdet verni.Láttam, hogy megdöbbent.Az én érzéseim pedig csak egyre mélyültek Rikuo iránt...Ezután gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy kipihent legyek holnapra...
(Rikuo szemszöge)
Amikor Kayami megpuszilt a testemet melegség öntötte el és a szívem hevesebben kezdett verni.Amikor felment a szobájába pár perc múlva utána mentem mert beszélni szerettem volna vele..de amikor benyitottam már aludt...Odamentem és egy puszit nyomtam a homlokára.Több órán keresztül ültem az ágya végen és néztem ahogyan alszik.De hirtelen Viktor nyitott be.Viktor az egyik felderítőm volt és a legjobb barátom.
-Úrfi, mozgolódnak!
-Tudtam, hogy nem fognak sokáig nyugton maradni! Ne aggódj Kayami nem engedem,hogy elvegyenek tőlem.
Suttogtam a fülébe.
-Herceg?Mi legyem Markussal?
-Markust mondtál?! Viktor ezt ne itt beszéljük meg menjünk le a könyvtárba!
-Igenis!
Követtem Viktort a könyvtárba, hogy elmondjon mindent amit Markusról tud.Én csak annyit tudtam róla, hogy egy nemes vámpír változtatta át, hogy a rabszolgája legyen.De Markus pár társával együtt fellázadt és megölték a nemeseket.Azóta az erdőben tanyázik és egyre több vámpírt gyűjt maga köré.
-Herceg.Amikor Marcus megtudta, hogy Kayami kisasszony kivételes tiszta vérű és, hogy felébredt a magáénak akarja!
-Sose hagynám, hogy az övé legyen!
-Akkor mihamarabb el kell venni feleségül!
-Mindennél jobban szeretném, hogy a feleségem legyen..de nem fogom ráerőltetni! De addig is az életem árán is megvédem!

 

Oldal: 5.fejezet
Their own stories - © 2008 - 2024 - their-own-stories.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat