2.fejezet
-Nem..az nem lehet...
Amikor meghalottam a szívem összetört a gyomrom elkezdett görcsölni a könnyek előtörtek a szememből és lerogytam a földre...Nagyapa oda jött majd szorosan megölelt, azthittem megfuladok, a sírástól nagyapa karjaiba aludtam el...Amikor felkeltem 7 óra volt...nem volt erőm kimászni az ágyból és reméltem, hogy a tegnap esti dolgokat csak álmodtam.De nem nagyapa bejött a szobámba..és azt mondta, hogy ma nem kell iskolába mennem majd fekhívja az igazgatót...
-De én menni akarok!
Kiabálni akartam de csak halkan tudtam mondani, arra gondoltam. hogy ott legalább elterelem a figyelmem...
-Rendben...Ahogy akarod, de ha valami baj van egyből hívj fel és én érted megyek.
-Rendben...
Öltözés,reggeli és az iskolához vezető úton eldöntöttem, hogy megkeményitem a szívem és, hogy soha többet nem fogok szeretni senkit és nem fognak mások érdekelni....Amikor felértem a suliba mindenki engem bámult..de nem érdekeltek..
-Kayami?!...Részvétem
Mai mondta ezt miközben átölelt.
-Elengednél?!Nem akarom lekésni az órát...
Amikor ezt mondtam majd megszakadt a szívem és a könnyeket is alig tudtam visszatartani...De megígértem magamnak, hogy megkeményítem a szívem, hogy soha többé ne érezzek ilyen fájdalmat amit most...És eldöntöttem, hogy meggyűlöltetem magamat a barátaimmal is..Úgy éreztem jobb lesz nekem egyedül..
-Ka-Kayami? Mi van veled? Miért vagy ilyen gonosz velem?
Miközben ezt mondta éreztem, hogy sír és, hogy egyre szorosabban átölel...
-Engedj már el!
Löktem el magamtól de azthittem, hogy sírva fakadok.Mai elesett és a földön sírt tovább, de nem azért amiért fájt neki az esés hanem azért mert ilyen utálatos és gonosz voltam vele.
-Kayami megértem, hogy azért vagy ilyen mert most halt meg az apukád..De kérlek hamar légy olyan mint régen!
-Chh...
Amikor már beültem a terembe és becsengettek a tanár késett, amikor bejött egyből ezt mondta nekünk...
-Gyereket! Had mutassam be nektek Tsuruga Narut!
Egy pillanatra felnéztem. hogy ki lehet ez...de mikor megláttam.....