Their own stories

Ha valami becses számodra... mégha az életedbe is kerül... a saját kezeiddel... meg kell védened... Itt több saját történetet is olvashattok vámpírokról, vérfarkasokról..stb remélem tetszeni fognak.:)

10. Fejezet
 
Éreztem, hogy valaki a kezemet fogja..Lassan nyitottam ki a szemeimet, amikor kinyitottam nagyapát láttam meg..
-Kayami..drága unokám!.
Mikor kimondta szorosan megölelt és sírva fakadt.
-Nagyapa..-Megöleltem és én se tudtam sokáig visszatartani könnyeim..
-Úgy örülök, hogy nincs semmi bajod-Mondta sírva.
Pár perc után eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem.
-Mi..mi van Rikuo-val?
-...-Nagyapa nem válaszolt csak lehajtotta a fejét.
-Nagyapa!
-Rikuo mikor Marcussal harcolt súlyosan megsérült..
-Nem...az nem lehet..
Mikor meghallottam kiugrottam az ágyból..megszédültem de nem érdekelt egyenesen  Rikuo szobájába rohantam.Mikor beértem odamentem hozzá láttam az arcára kiülő fájdalmat..szaporán vette a levegőt mellkasán a kötszer véres volt..Sós könnycseppek folytak végig az arcomon, leültem mellé és megfogtam a kezét..Akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem..
-Rikuo..Kérlek nem halhatsz meg..Nem hagyhatsz egyedül..Én..Szeretlek!..
Mellkaséra hajtottam a fejem...arra vártam, hogy kinyissa a szemét, hogy azt mondja nincs semmi baj..látni akartam a mosolyát..és hallani akartam, hogy azt mondja..szeret..
-Adj neki a véredből.
A hangra hátra fordultam és Rikuo nagyapját láttam meg..meglepődtem azon amit mondod..miért kéne Rikuo-nak az én..vérem?
-Miért? Miért kéne neki a vérem?
-Kayami nem emlékszel?
-Sam?
-Hibrid vagy a véred erősebb a miénknél..-mondta kedvesen..Hittem nekik ezért visszafordultam Rikou-hoz és felsértettem a csuklómat majd a számba szívtam bíbor vörös véremből...Azután számat Rikuo-éra tettem ezáltal vérem könnyebben jutott be szájába..Megkönnyebbülve vettem észre, hogy lenyelni a vérem..könnyeim az ő arcára hullottak..mikor lenyelte utolsó korty véremet is elvettem onnan számat...Rikuo lassan nyitotta ki szemeit, kezét lassan az arcomhoz emelte és letörölte a könnyeim...
-Sajnálom...-Mondtam sipogva..szemeiben érhetetlenség tükröződött...oda emeltem kezemet arcához és letöröltem a könnycseppeket...
-Rikuo, hogy érzed magad?-kérdezte Will
-Gyengének...-nyögte halkan a szavakat.
-De nem értelek Rikuo! Hogy lehet az, hogy te veszítettél?!-Kiabált Williem Rikuo-ra.
-Sajnálom...-mondtam.
-Ka..Kayami?
-Minden az én hibám..ha hallgattam volna rád...és ott maradtam volna a sarokba..akkor..akkor talán nem sérültél volna meg...sajnálom...
-Ne..Ne mond ezt!
A könnyeim újra előtörtek...gyomrom összeszorult a gondolatra, hogy Rikuo meg is halhatott volna miattam...Felálltam az ágytól és gyors léptekkel kisiettem a szobából..
-"Erősebb akarok lenni! Erősebb, hogy megtudjam védeni azokat akiket szeretek!"
Hirtelen belefutottam valakibe és hátra estem..Mikor felnéztem az egyik vérfarkas srácot láttam meg...
( Rikuo szemszöge)
Hallottam, hogy Kayami magát hibáztatja azért ami velem történt..De nem ő tehet róla és voltam figyelmetlen..
-Rikuo tudod jól, hogy Marcus elmenekült!...Ez, hogy történhetett meg?!..Neked kellett volna győznöd hisz te egy kékvérű vagy!
-Will nekiabálj vele!
-Sam..semmi baj..-Sam rám nézett tudtam, hogy Kayami után akar menni ezért bólintottam.
-Rikuo mond, hogy lehetséges ez?! Válaszolj!
-Nagyapa elég legyen! Ne felejtsd el, hogy Rikuo is súlyosan megsebesítette Marcus-t! -Hirtelen Naru lépett be a terembe..neki a csata során semmi komolyabb baja nem esett szerencsére...
-Naru..hagyd..Nagyapa a kérdésedre a válasz, hogy miért nem tudtam legyőzni Marcus-t a következő: figyelmetlen voltam nem a harca koncentráltam..
-Akkor mégis mire?! Vagy kérdezzem azt inkább kire?!-Hangjában érződött  a töménytelen gúny...Nagyapa soha sem szívlelte igazán Kayamit félvérűsége okáért..Ő is csak úgy tekint rá mint egy fegyverre...
-Te nem láttad amit én! A feje vérzett levegőt is alig tudod venni!-
-Az engem nem érdekel!
-Persze téged miért is érdekelne?! Hiszen te is csak egy fegyverként tekintesz rá!
 
(Kayami szemszöge)
-Bo..Bocsánat..
-Semmi baj..-A fiú rám mosolygott majd a kezét nyújtotta és segített felállni..
-A nevem Matt te pedig Kayami vagy igaz?-kérdezte még mindig mosolyogva..valamiért úgy éreztem megbízhatok benne...Matt-nek világosbarna haja volt szemei csokoládé színűek..Teste izmos.
-Igen..És még egyszer bocsi...
-Ugyan semmi baj.!
-Kayami várj!
-Sam?
-Minden rendben?-egy hirtelen ötlettől vezérelve csak ennyit mondtam:
-Taníts meg harcolni!
-Mi?

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 1
Heti: 7
Havi: 22
Össz.: 5 313

Látogatottság növelés
Oldal: 10.fejezet
Their own stories - © 2008 - 2024 - their-own-stories.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »