3.fejezet

Amint megláttam nem hittem a szememnek, ugyan az a fiú volt akit tegnap elláttam..
-Sziasztok! a nevem Tsuruga Naru
A lányok az osztályban mind oda voltak Naruért.Nem nagyon kedveltem őket, egyedül Mai-val barátkoztam. Majd pár perc elteltével visszaraktam a fejemet a padra...hallottam, hogy mellém ültették...
-Hé! Ugye te láttad el a sebeim? Még egyszer nagyon köszönöm! Kedves lány vagy!
Mondta mosolyogva.
-Nincs mit! És most, hogy megköszönted békén is hagyhatsz!
Tettem vissza a fejem a padra...
-Milyen hülye ez a Kayami!
-Egy ilyen jó pasinak ezt mondani....
-Hagyjátok már!
Szólt rájuk Mai..
-Tegnap halt meg az apukája! Gondolom nem azon fog gondolkozni, hogy bepasizzon!
El kell ismernem ez jól esett, ahogy Mai megvédett annak ellenére, ahogy bántam vele...Majd egy kedves hang hozzám szól..Narué volt..
-Sajnálom ami apukáddal történt!
-Tanárnő! Nem érzem jól magam, talán nem volt jó ötlet bejönni--
-Menj csak haza nyugodtan!
A tanárnő együttérzéssel nézett rám.
-Haza kísérjen valaki?
-Nem, köszönöm!
összeszedtem a cuccom és már el is mentem.A haza felé vezető úton a régi jó emlékek jutottak eszembe apáról, és már csak azt vettem észre, hogy a könnyek végig folynak az arcomon, letöröltem őket de egyre több és több jött a szememből.Egész úton sírtam és amikor haza értem akkor hagytam csak abba.Amikor kinyitottam az ajtót nagyapa egy fiúval beszélt, szerintem egy olyan húsz év körüli lehetett. A haja a fekete volt és a füle tövéig ért, a szeme pedig gyönyörű zöld volt....
-Nagyapa hazajöttem...nem éreztem jól magam...
-Kayami miért nem szóltál?! Mondtam, hogy érted megyek!
-Ige, de szerettem volna egy kicsit sétálni és egyedül lenni...
-Megértelek. De kérlek hadd mutassam be Tsuruga Rikuo-t.
-Örvendek a szerencsének...Kayami!
-Ö-örvendek...
Rikuo emlékeztetett Narura...
-Elnézést, ugye azt mondta, hogy önt Tsuruga Rikuo-nak hívják?
-Igen! De kérlek tegezz nem vagyok még olyan öreg.
Miközben mondta széles mosolyt húzott az arcára.
-Ö rendben...
-De miért kérdezted, hogy engem is Tsurugának hívnak-e?
-Mert ma jött az osztályomba egy Tsuruga Naru nevű fiú...
-Ó, igen ő az öcsém..
Akkor innen az a hasonlóság...
-Értem. Nagyapa án felmegyek a szobámba ha nem baj...Álmos vagyok és nem érzem magam valami jól...
-Persze, menj csak.
Amíg felballagtam a lépcsőkön nagyapa és Rikuo nem beszélt olyan volt mintha azt várnák. hogy mikor érek már be a szobába..Meg egyébként is miért keresett itt olyan valaki mint Tsuruga Rikuo?Amikor beértem a szobába lefeküdtem és szinte egyből elaludtam.Amikor felkeltem Rikuo még mindig nálunk volt..Hallottam a hangját kikászálódtam az ágyból és kinyitottam az ajtót nem csoda, hogy halottam a hangját hiszen apu szobájába voltak vagyis inkább dolgozószobájába ami az én szobám mellet van nem sokkal...Amikor oda mentem a dolgozószoba ajtajához hirtelen abba hagyták a beszélgetést ez már egy kicsit zavart.És akkor Rikuo hirtelen kijelentette, hogy el kell mennie...
-Viszlát Iván!..Szia Kayami!
Olyan furán köszönt el mintha alig várna, hogy újra találkozzunk de közbe félne is tőle..Én nem köszöntem, hisz minek?
-Éhes vagy?
-Hmmm...egy kicsit.Hány óra?
-Kereken hét óra.
-Akkor elég lesz egy bundás kenyér és egy csésze forró tea.
-Rendben máris csinálom.
-Köszönöm...nagyapa.
Amikor megvacsoráztam elmenetem lezuhanyozni, utána pedig lefeküdtem megint nem telt sok időbe és már úgy aludtam mint a tej...Már két hónapja. hogy apa meghalt és ez idő alatt Rikuo és Naru többször is átjöttek.De még mindig nem tudom, hogy miért.Az egyik ilyen napon változott meg az életem..egy bizonyos szombaton a születésnapomon...Reggel amikor felkeltem nem éreztem jól magam, émelyegtem, szédültem fájtak a szemfogaim és olyan volt mintha a gyomrom összeakart volna rándulni...De egy 15 perc után abbamaradtak és csak nyugtatgattam magam, hogy minden rendben.Amikor kimentem a nappaliba nagyapa a kezében egy tortával köszöntött fel...
-Boldog 18. születésnapot Kayami!
-Nagyapa..nem kellett volna.Köszönöm!
Nagyapa szorosan átölelt és csak akkor engedett el amikor meghallotta. hogy csengettek.Rikuo-ék voltak.Bevallom meglepődtem, hogy miért vannak itt és próbáltam leplezni.Az elmúlt két hónap alatt Rikuo próbált egyre közeledni hozzám.De megígértem magamnak, hogy megkeményítem a szívem és nem engedek magamhoz közel senkit.
-Szia Kayami! Boldog 18. születésnapot!
-Én is boldog születésnapot kívánok neked Kayami!
-Ö-Köszönöm!
Délután kettő volt amikor felvágtuk a tortát de nem kellett sokat várni mert ez előtt egy két órával keltem fel.A torta után megint rosszul lettem de most már nem bírtam elviselni a fájdalmat mindenki odarohant hozzám...de olyan volt mintha egész végig erre az időre vártak volna...
-Nagy-nagyapa...
-Kayami!
-Mi ez? Miért fáj ennyire?
-Nyugalom Kayami de most el kell, hogy vigyelek...mondta Rikuo

 

Oldal: 3.fejezet
Their own stories - © 2008 - 2024 - their-own-stories.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat