7.Fejezet
-Nagyapa? te mit keresel itt?
Ő a nagyapja...ő tehet róla,hogy meghaltam a szüleim....pedig olyan kedvesnek néz ki..nem tudom mit kéne csinálnom..itt van előttem aki miatt meghaltak a szüleim..-
-Hát itt kell köszönteni rég nem látott nagyapádat?
-Ö..sajnálom..
Rikuo odament a..nagyapjához és átölelte..nem értettem Rikuo-t hisz ez az ember ölte meg az apját..a saját fiát..
-Rikuo, hogy tudod még átölelni ezt az embert aki megölte az apádat?!
-Mi..szerintem te összetévesztesz valaki..nem mással mint Rikuo másik nagyapjával..
-H-hogyan? Én nem értem...
-Az az idióta örült már meghalt!
-Nagyapa! Most te vagy a király nem beszélhetsz így!..De igazad van..Kayami
-Nem értem...
-Hadd magyarázzam el...Miután az az ember megölte az apámat aki akkor már mondhatni király volt feltűnt nagyapa aki börtönbe vette azt az embert és mindenki beleegyezésével átvette a trónt..
-Így történt természetesen én nem akartam de Rikuo akkor még csak 2 éves volt és az anyja a lányom a betegsége miatt nem tudott uralkodni...De ha eljön az idő egyből átadom Rikuonak a trónt!
De Rikuo igaz ő Kayami kisasszony?
-Ő..de elnézést még be se mutattalak titeket egymásnak..Kayami ő itt a nagyapám és a király is egyben...
Nagyapa ő itt..Kayami..
-Nagyon örvendek a szerencsének Willem vagyok...
-Ö-örvendek
Kedvesen rám mosolygott és kezet csókolt zavarban voltam mert nem tudtam mit kellene tennem és, hogy-hogy kéne a vámpírok királyával beszélnem vagy éppen köszöntenem...Nagyapa hirtelen előlépett a konyhából a vacsorával..Köszöntötte Williem királyt..úgy látszott, hogy jó barátok..de hirtelen bejött egy ember...
-Királyom..lassan indulnunk kell!
-Rendben van máris megyek! Rikuo holnapután tudod, hogy egy bált rendezek anyád születésnapja alkalmából..remélem eljössz...Kayami kisasszony önre is számítok.
-Öö..persze..megtisztel,hogy elhívott...
-Ugyan örömmel megismerkednél önnel jobban...Rikuo el ne felejtsd!
-Nyugalom öreg nem fogom...
-Remélem is!
-Királyom! indulnunk kell!
-Jól van megyek már! Viszlát Yamato! Remélem te is eljössz!
-Persze ki nem hagynám! Viszlát Williem!
-Nagyapa kimegyek egy kicsit a teraszra friss levegőt szívni...
-Jól vagy kincsem?
-Igen,csak egy kicsit szédülök.
-Kayami-
-Ne érj hozzám!
-Kayami?..Még mindig haragszol?..Én szeret-
-Nem érdekel! Tudtam rólam az igazat mégsem mondtál el semmit! Tudtad mi vagyok.Tudtad, hogy hogy haltak meg a szüleim.Tudtál nagyapáról! Még sem mondtál semmit! Miért?!
-Mert megakartalak védeni!...Nem akartalak elveszíteni..féltem,hogy ha elmondom elveszítelek..
-És nem gondolod, hogy ez mind önzőség volt tőled?! Csak azért mert te nem akartál elveszíteni?!
-Én mindezt érted tettem meg akartalak védeni..mert én SZERETLEK!
-Nem érdekel, hogy mit gondolsz..és,hogy megakarsz védeni..senki nem kért rá,hogy védj meg! És haljam mit titkolsz még valamit előlem?!
-Semmit!
-Akkor már nincs miről beszélnünk egymással! Menj innen...
-Kayami..Nem haragudj Rikuo-ra ő csak megakart védeni téged..
-Nagyapa...
-Kayami..kérlek ne haragudj..és csak azt kérem, hogy gyere vissza a kastélyba..ott nagyobb biztonságba leszel...kérlek..ha valami bajod esne azt nem élném túl..